Robert Burns

A kék szemű lány

Tegnapi utam meggyötört

s gyötör még eleget csúnyán:

két édes, drága szem megölt,

megölt egy kék szemű leány.

Nem lánggyűrűs aranyhaja,

harmatos rózsaajka se,

nem is hókeble az oka -

hanem gyönyörű, kék szeme!

Szó, hang, mosoly: édes pokol;

elbűvölt, nem tudom, mivel;

gyilkos-örök sebet ütött

belém, szép kék szemeivel.

De, szó, megállj, várj még, halál,

tán hozzám hajlik a kegye;

ha nem, tudom, hogy gyilkosom

lesz az az édes kék szeme!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Erwin Kruk

A remény

A felmérhetetlen szenvedés

Megengedi, hogy éljünk.

Kíváncsiság rejlik benne,

Hogy milyen kudarcokra

Képes az ember.

Hogy milyen győzelmekre

Vezeti a hit-próba,

Amikor a homályba vonul,

És milyen világok felé

Viszik őt a nyomorúságos napok

És milyen fényben mossa le magát

És veszi észre

A dolgok átlátszóságát,

Ami magába foglalja őt is.

A szenvedés - valószerűtlen dolgokba

Vetett remény.

(Dabi István fordítása)

 

Gerard de Nerval

Sem nappal, sem éjjel

Elmúlt már a reggel! Az est még messze:

szemünkben halvánnyá szelídült a tűz.

De az alkony a hajnalpírral üzente,

majd az éj minden bajt felold és elűz.

(Kovács Anikó fordítása)

 

Anna Ahmatova

Mint fehér kő dereng

Mint fehér kő dereng a kútfenéken,

mélyembe zárva bennem él egy emlék.

Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.

Ellene mit tegyek - hiába tennék!

Tudom, meglátja, aki rám hajolva

nagyon-nagyon közelről néz szemembe.

Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,

mintha fájdalmas mesére figyelne.

Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,

eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?

Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek

te változzál át emlékezetemmé.

(Rab Zsuzsa fordítása)

 

Owe Skoogstöm

A kezek

Simogatni foglak

két kezemmel

letörlöm fáradtságodat

nyugtalanságodat

letörlöm a félelmed

az álmatlanságodat

letörlöm aggódásod

bizonytalanságod

felemellek a fényhez

és a meleghez

s leengedlek a palástfű

hűsébe

(Dabi István fordítása)