Rainer Maria Rilke

Midőn mint szárnyveréstől

    
      Midőn mint szárnyveréstől reszket,
      remeg a langyos alkonyat,
      szeretnék menni egyre messzebb,
      egész a völgyig, mely alatt
      a magány bíborába rejtett
      vágy táruló kertként fogad.

      Talán ott megtalállak téged.
      S e vágyakkal gyötrő sebet
      beköti félénk igyekvésed.
      Zöld mélységekbe húz kezed,
      míg vándorbotomon fehéret
      nyitnak a lobbanó szelek.
 
      (Fodor András fordítása)

Rilke

Szerelmes vers 

Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.

(Nemes Nagy Ágnes fordítotása)