Wislawa Szymborska

A negatív önértékelés dicsérete


Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.

Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.

A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.

Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret

(Kerényi Grácia fordítása)

Wislawa Szymborska

Egykor...


Egykor ismertük a világot innen-onnan:
- oly apró volt, hogy a két tenyerünkben elfért,
oly egyszerű, hogy egy mosollyal leírhattuk,
oly otthonos, mint az imában visszhangzó ősi igazság.

A történelem nem fogadta győzelmi harsonákkal:
- szennyes homokot hintett a szemébe.
előttünk hosszú tévutak álltak,
elmérgezett kutak, keserű kenyér.

Hadizsákmányunk a világról szerzett tudás:
- oly nagy, hogy a két tenyerünkben elfér,
oly bonyolult, hogy egy mosollyal leírhatjuk,
oly különös, mint az imában visszhangzó ősi igazság.

(Zsille Gábor fordítása)

Wislawa Szymborska

Feljegyzés

(Notatnik)



Az élet: az egyedüli megoldás
a lombba boruláshoz,
a homok leheletének felszippantásához,
a magasba röppenéshez;

hogy kutya is legyen,
s hogy simogassuk a finom meleg bundáját;

hogy megkülönböztessük a fájdalmat
mindattól, mi nem belőle ered;

hogy belehelyezkedjünk a történésekbe,
elvegyüljünk a látvány forgatagában,
kiválasszuk a lehető legkisebb tévedést.

Vissza nem térő lehetőség,
hogy egy pillanatra felidézzük,
miről is szólt a beszélgetés
ki-kihunyó lámpafénynél;

hogy egyszer, legalább egyszer
megérintsünk egy követ,
bőrig ázzunk a ki-tudja-hányadik esőn;

elveszejtsünk egy kulcsot a fűben,
és szikraként lövelljük tekintetünk a szélben;

és mindvégig semmit se tudjunk
valami roppant lényegesről.

(Csordás Gábor fordítása)