William Henry Davies

Ráérés


Mit ér annak az élete,
aki nem bámészkodik sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,
hosszan, mint juh vagy tehén.

Nem nézi a fák mókusait,
hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak
tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni,ha villan a Szép,
s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni boldog ajkaira
hogy gyúl át szeme mosolya

Koldus annak az élete,
aki nem bámészkodhat sose.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Ivan Bunyin

Fölszáll a hold

Titkos zizegés az erdő,
csupa langyos lehelet.
Ház előtt fényben derengő
csúcsával a nyárfa megnő,
ég, mint folyékony üveg.

A sötét sűrűben állva
tükrös aranya vakít.
Esőzve reszket a nyárfa,
önti, csillámolva hányja
üveges-gyögy habjait.

(Fodor András fordítása)

Maurice Maeterlinck

Ha visszajön


És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
- Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődnék, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
- Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
- Mutasd a húnyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
- Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.

(Áprily Lajos fordítása)

Rainer Maria Rilke

Midőn mint szárnyveréstől

    
      Midőn mint szárnyveréstől reszket,
      remeg a langyos alkonyat,
      szeretnék menni egyre messzebb,
      egész a völgyig, mely alatt
      a magány bíborába rejtett
      vágy táruló kertként fogad.

      Talán ott megtalállak téged.
      S e vágyakkal gyötrő sebet
      beköti félénk igyekvésed.
      Zöld mélységekbe húz kezed,
      míg vándorbotomon fehéret
      nyitnak a lobbanó szelek.
 
      (Fodor András fordítása)

Victor Hugo

Olyan a szerelem...

Olyan a szerelem,
mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Martin Reiner

Elbocsátó


(Brünnben, Nezval után)

Istenhozzád, és ha többé se találkoznánk,
nem volt rossz, ám elég, most más következik.
A villamossín nem vezet már hozzánk,
és hozzátok csak ott-nem-létem érkezik.

Gyönyörű volt, sajnos veszendő és mulandó,
zúgok, mint az erdő, de szavam egy se jön.
A nevetésed, ha papír, tűzbe dobandó.
Találkozunk? Nem hiszem. Nincs ebben öröm.

Ha mégis látnánk egymást néha-néha,
mondjuk egy utcán, merre nem jártunk soha,
sírásodnak ez tanulsága és poénja:
nézni nézhetlek, de nem mehetek oda.

Megláttam benned, amit mások nem sejtettek,
hogy versszakok vannak a bőröd alatt is.
Talán a jövő idő veled összefekhet,
tiéd a söprűnyél, enyém a por, partvis.

Cukorból csiszolt kristálykövem, Istenhozzád!
Elküldöm, persze postán, az ítéleted.
Talán kell még 2-300 év is tehozzád,
egy kávéscsészébe a sors kiméretett.

(Vörös István fordítása)

Frederico García Lorca

Találkozás


 Se neked, se nekem
 egymás felé nem szabad
 lépni sem, nézni sem.
 Tudod, tudod már, miért?
 Oly nagy a szerelem.
 Megy az ösvény, menj tovább!
 Kezemen
 szögek sebe
 élesen
 Nem látod, hogy
 vérzem?
 Ne nézz hátra, lépegess
 csöndesen.
 S imádkozz, akár csak én,
 hogy legyen kegyelem,
 mert se neked, se nekem
 egymás felé nem szabad
 lépni sem, nézni sem.

(Illyés Gyula fordítása)

Johannes R.Becher

Így jöttél felém


Egy őszi nap, akár a többi ezrek:
Ajtócsapódás, hervadt, őszi fény.
Erdőben ültem, levelek lepergett
Sorsán merengve: hova, merre lesztek -
S akkor jöttél felém.

Körülfolyt a köd, s gomolygott fölöttem
Bár elfakult a rétek zöldje már.
Még egyszer hajtott és virágba szökkent.
Sebes időnk többé tán el se röppen -
Csak lenne örök, örökös a nyár!

Elrévedtem a hideg szélben állva.
Zilált volt a nyári békém, a remény -
A költöző madárral kelve szárnyra,
Tartottam ismeretlen messzi tájra -
S akkor jöttél felém.

Egy őszi nap, akár a napok ezre.
A köd csak szüntelen szitált, de én
Az útra léptem ki, a fényt keresve,
Hogy az örök nyár honába vezetne:
És ott jöttél felém.

(Rába György fordítása)

Lami'a Abbász Amára

Szeress!


Hadd az örök esküt, hadd!
Szeress egész nap, úgy
Hogy hajnalig maradj!
Szeress, a túlon túlit add!

(Tokai András fordtása)

Emily Bronte

Nem érhet kétségbeesés


Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.

Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi, holt levélre.

Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.


(Csengery Kristóf fordítása)

Ludwig Uhland

Útban a kedveshez
   

Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne dőlj; ne fenyegess!
Föld, meg ne indulj, ne szakadj le, menny,
míg ott nem leszek, ahol kedvesem.

(Keresztury Dezső fordítása)

William Butler Yeats

Egy régi dal visszhangja

Találkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én.
Jött hófehér kis lábbal a kerten át felém.
Kért, hogy könnyen szeressem, mint rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én.

És álltunk a folyónál, hol végetért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog:
de bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

(Vas István fordítása)

Jacques Charpentreau

Hogy mindenről tudj beszélni


Sok szó van, hogy mindenről tudj beszélni:
A nap, a fény, a szél, az éj, az ég,
A zaj, a mosoly, az eső, a jég, -
Játszani, menni, enni, inni, élni.

Sok szó van, amit folyton mond az ember:
A víz, a tej, a hó, narancs, kenyér,
Szomjúság, éhség, száj, szem, szív, tenyér,
Öröm, játék , szeretet, este, tenger.

Sok szó van, amit meg is kell tanulni,
Hogy olvasni, írni, számolni tudj.
S megértsd, hogy mit csinálj: sétálj, aludj,
Egyél, igyál, labdázz, vagy elmenj úszni.

Sok szó van, min tűnődhetsz nemegyszer:
Nárcisz, szarkaláb, szerecsendió, -
S lassan megtudod, mi mire való:
Gyöngyház, delfin, palánk, rakéta, vegyszer.

Sok-sok olyan szó van, mely zengve táncol:
Egyik szólít, a másik ráfelel: -
Távoli csillagokat hoz közel:
Ezek a legszebb szavak a világon.

A versekben lévő szavak varázsa,
Zenéje az, mi szívet simogat:
Elűzi minden gyötrő kínodat -
A vers az élet egyik nagy csodája.

(Végh György fordítása)

Rilke

Szerelmes vers 

Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.

(Nemes Nagy Ágnes fordítotása)

Afanaszij A. Fet

Neked én semmit sem mondhatok.

Neked én semmit sem mondhatok,
nem is zaklatlak egyáltalán,
s miben hallgatva biztos vagyok,
arra semmiért nem célzok ám.

Nappal alszik az éji virág,
de ha fák mögé leszáll a nap,
csendben nyílik a leveles ág,
s hallom, hogy bont a szív szirmokat.

Reszketek... Nyirkos az éjszakám,
lelkem beteg, fáradt és nyomott,
nem is zaklatlak egyáltalán,
neked én semmit sem mondhatok.


(Szöllősi Dávid fordítása)

Arszenyíj Tarkovszkíj

Árnyak közt árny vagyok      


Árnyak közt árny vagyok, ki egyszer már ivott a
Vízből, mit ád a föld, de nem csitult a szomja,
S az élők álmait zavarva, visszatér
Az út rögeire, s élő vizet remél.

Mint első, tört hajó az óceán öléből,
Mint áldozóedény a kurgánsíri éjből,
A lépcső legmagasb fokára úgy jutok,
Hol élő árnyad áll, s árnyamra várni fog.

S ha ez csak ámitás, mesebeszéd, hazugság,
S ha már nem emberarc, de gipszálarc mered ránk
Némán a föld alól, és kövekből rakott
Szempárja könnytelen, s tekintete halott?...

(Baka István fordítása)

William Butler Yeats

Ha ősz leszel s öreg


Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

(Csillag Tibor fordítása)

Tadeusz Rózewicz

Ha elmész


Reggel ha elmész
éjből kibontott vonalaid
derűsek, akár egy hegedű
a nyírfacsípő
hajlik
az ajzott húrok
még remegnek.
Bevonva körülfonva
érintéseddel
a gyengédség
édes burkával
fekszem ébren.
Felnyílt pillám alá
ömlik a nappal
fehér, mint szemek fehérje
és tiszta.

(Kalász Márton fordítása)

Alekszandr Blok

A démon  

      

Jöjj, jöjj velem mindent feledve,
alázatosan és vakon,
hósziporkás roppant hegyekbe
ragadlak biztos szárnyakon.

Szilaj kacajjal szállva szállok
szédítő mélységek felett.
A reszketésed, borzadályod
csak lelkesít majd engemet.

Ha por-esőt zúdít az éter,
fejed kóvályog - védelek
szárnyammal, karom erejével
megóvlak, úgy szállok veled.

Fényzuhatagban, vad hegyekben,
embernemjárta réteken
tested gyönyörű isten-testem
égi tüzével égetem.

Milyen szánalmas, ó, ha tudnád,
milyen törpe, milyen csekély,
mily hitvány, hívságos hazugság,
amit úgy hívsz: vad szenvedély!

Ha majd elcsöndesül az este,
s te megbűvölten, szertelen,
feljebb akarsz repülni egyre
az izzó égi semmiben,

én felviszlek, odarepítlek,
honnan csillagnak láthatod
a földet, messzinek, kicsinynek,
s földnek látod a csillagot.

S megejt, elkábít a varázslat,
és ámulattól hallgatag
nézed sok játékos csudámat,
a furcsa, új világokat.

Akkor te majd fülembe súgod
rettegve és erőtlenül:
Eressz... én meg csak rád mosolygok,
s meglebbentem szárnyam: repülj!

Isten-mosolyom láthatatlan
sugaraiban semmivé
zsugorodsz, s mint a kő, magadban
zuhansz a fénylő űr felé.


(Lator László)

Jahja Kemál Bejátli

Tűnt nyár

(Gecsmis jaz)


Álomszerű nyár volt. A világra te lehelted
Színét, dala rímét, örömét, mely csupa láng volt.
Hangod csupa szív még, vele telnek ma a kertek,
S majdan csak az emlék, csak a vágy int ama nyárból.
Meglásd, ha a víznek sima tükrére hajolsz, hogy
Álmod rezeg ottan, elinalt éj szeme les rád:
Holdfény, üde rózsák, s a te legszebb tükör-arcod,
S köztük az a nyár még, az az árnyék, amely elszállt.

(Timár György fordítása)

Mirko Kovacević

          Küldemények              

 I.

Őrizni akartam az eső illatát,
fehéríteni a felhőt odafent,
fogni a nagyívű szivárványt,

s mindet egy tisztásnyi
derült éggel üdvözletképp
küldeni neked.

 II.

Tartsd vissza titkolt vágyaidat
és hangos óhajaid,
s tárd ki az emlékezés ablakát!

Most küldöm neked épp
messzitűnt kék álmomat.

(Orbán Ottó fordítása)

Wislawa Szymborska

Feljegyzés

(Notatnik)



Az élet: az egyedüli megoldás
a lombba boruláshoz,
a homok leheletének felszippantásához,
a magasba röppenéshez;

hogy kutya is legyen,
s hogy simogassuk a finom meleg bundáját;

hogy megkülönböztessük a fájdalmat
mindattól, mi nem belőle ered;

hogy belehelyezkedjünk a történésekbe,
elvegyüljünk a látvány forgatagában,
kiválasszuk a lehető legkisebb tévedést.

Vissza nem térő lehetőség,
hogy egy pillanatra felidézzük,
miről is szólt a beszélgetés
ki-kihunyó lámpafénynél;

hogy egyszer, legalább egyszer
megérintsünk egy követ,
bőrig ázzunk a ki-tudja-hányadik esőn;

elveszejtsünk egy kulcsot a fűben,
és szikraként lövelljük tekintetünk a szélben;

és mindvégig semmit se tudjunk
valami roppant lényegesről.

(Csordás Gábor fordítása)

Paul Verlaine

Óvatosság


Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide,
ez órjás fa alá, melynek lombsátorában
A hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
Míg elfullad a szél végső lehellete.

Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban...
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.

Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derűs enyészetét;

Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet;
nem jó zavarni, ha becsukta már szemét,
a vad Természetet, e néma Istenséget.


(Szabó Magda fordítása)

Arszenyij Tarkovszkij

   Álmatlanság


    Meg-megreccsen a bútor az éjben.
    Csapból víz csöpörész valahol.
    Ilyenkor az ember, a gond fia végre
    Nappala terheitől szabadul.
    Emberi lelket kapnak a tárgyak
    Ilyenkor, az éjközepen,
    S szótalanul,
    vakon
    és süketen
    Szétszélednek a házban.
    Küldi ilyenkor az óraütés
    Erre
    meg arra
    a perceket, és
    Sántifikálnak a tárgyak
    az éjben,
    Szállnak a liften fölfele élve,
    Alig élve,
    talán nem is élve,
    Megtorpanva, ha víz cseperész,
    Poharaznak, ügetnek, a táncot
    Szaporázva, akár a cigányok,
    Vagy lesekednek, akárcsak a vész,
    Ajtót, lakatot feszegetnek,
    Szakadozgat a sok vezeték,
    A világ, amit ők hiteleztek
    Minekünk, ma megint az övék,
    Benyújtva a számla.
    Aludnál,
    S vergődsz csak a fekhelyeden,
    Nem tudsz elaludni -
    nem ad már
    Nyugalmat az éjszaka sem.


(Baka István fordítása)

Betim Muco

A tenger


A tenger alszik
S a sirályok is némák
Hogy fel ne keltsék
A mozdulatlan vizet
A sötétség vékony takaróját feljebb húzzák
A csőrükkel
Hogy beborítsák a kék hátat.

Egyedül én szólítom őt hangosan,
Kavicsot kapok fel
Hogy felébresszem
Mert e pillanatban csak nekem
Jutott az eszembe elbeszélgetni
A tengerrel.

(Dabi István fordítása)

Afanaszij Afanaszjevics Fet

Ó, meddig

Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézni szép szemed, mely rám csak néha tévedt,
s ujjamtól zizzenő hajad hűs erdejét,
emléked híva, majd rebbentve szerteszét.
Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;
ígérő titkokat kutatva ostobán,
kapkodni lázasan egy tűnt igéd után;
mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet,
enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked;
s leintve részegen a hűvös ész szavát,
neveddel verni fel a néma éjszakát!

(Rab Zsuzsa fordítása)

Owe Skoogstöm

Ki tudja...

Ki tudja megtölteni
a szívem élettel
ki tudja megérteni
szó nélkül a gondolataimat
ki tud a bánat örömkönnyein át
nézni engem
csak te tudod
megtölteni az életem
értelemmel
csak te
tudsz élni bennem
csupán TE

(Dabi István fordítása)

Viorica Salajeanu

Megértettem


Megértettem,
hogy téged el nem érlek -
hosszú út vezet
lépted nyomán...
Mikor majdnem itt vagy,
szerte foszlik lassan
az utolsó hívó
reménysugár...

S megértettem,
hogy el nem érhetsz engem -
hosszú út vezet
léptem nyomán...
Ha tudnál szeretni,
könnyezni a nőért,
ki után vágyódsz,
akkor talán...

(P.Tóth Irén fordítása)

Jean Claude Ibert

Mert

Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalombanm, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,

mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,

mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,

mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,

mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,

az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,

mert szép volt,
mert elege volt

abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már.

(Pór Judit fordítása)

Szergej Jeszenyin

 
Aranyos levelek kavarognak


    Aranyos levelek kavarognak
    rózsásvizü őszi tavon.
    Mint ûrbeli lepkerajoknak
    libegése a csillagokon.
    Rokonom s szeretőm ez az este,
    meg a völgy, melyen ősz rohan át.
    A kamasz szél titkokat esdve
    emelinti a nyír-rokolyát.
    Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!
    Puhafürtü juhnyáj a homály.
    Túl, túl a halószavú kerten
    csengő nevető dala száll.
    Ilyen őszi borús üzenettel
    nem volt tele még a szivem.
    Jó volna a fűzlevelekkel
    elringani néma vizen,
    holdként csavarogni a réten,
    hol széna a jószagu ágy...
    Örömöm keresem ködös égen.
    Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?

    (Rab Zsuzsa fordítása)