2011. július 30., szombat

Ellen Niit

Gyetyadal


Mikor a tél sötétje rádomolna,
ideje gyertyát gyújtani, égjen lobogva.

Ültetjük, úgy szokás, fenyőfaágra,
csillámló gömbök közt lobog világa.

És bármilyen kicsiny a gyertya teste,
- Nap! Nap! - mind ezt kiáltja lángrepesve.

A fáradt nap ettől kap új erőre:
pártfogásunkat tudja meg belőle.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Giuseppe Ungaretti


Mindent elvesztettem


Mindent elvesztettem gyermekkoromból,
s már nem tudom magam
egy kiáltásban elfeledni.
Gyermekkoromat eltemettem
az éjszakák mélyébe,
s most láthatatlan szablyaként
választ el a világtól.

Emlékszem, ujjongón szerettelek
s most, íme, belevesztem
az éjek végtelenjébe.
Kétségbeesésem, mely folyton növelné
az életet - nincs már nekem,
torkomban elakadt, akárcsak
egy kővé vált kiáltás.

(Jékely Zoltán fordítása)

Wislawa Szymborska


Pillanat

(Chwila)


Egy zöldellő domb kaptatóján megyek.
Fű, aprócska virágok a fűben,
akár egy óvodásoknak készült képen.
Az ég ködfátylas, itt-ott már kéklő.
A kilátás a környező halmokra átúszik a csendben.

Mintha sosem lettek volna itt különféle földkorok,
magukban morgó szirtek,
tornyosuló szakadékok,
lángok közt izzó éjek,
sem sötétben gomolygó nappalok.

Mintha sosem torlódtak volna egymásra a mezők,
lüktető lázban,
jeges borzongással.

Mintha valahol máshol háborogtak volna a tengerek,
tépték volna cafatokra a láthatár szélét.

Helyi idő szerint pontosan fél tíz van.
Mind a maga helyén és egyezményes rendben.
A völgyben patak csörgedez, kis patak módjára.
Ösvények húzódnak ösvénymód, öröktől örökké.
Egy erdőnek álcázott erdő örökkön örökké, ámen,
s a magasban madarak szállnak, szálló madarak
szerepében.

Ameddig a szem ellát, a pillanat itt az úr.
Egy eme földi pillanatok közül
fennmaradni rendeltetett.

(Zsille Gábor fordítása)

2011. július 27., szerda

Maria Laina

Jamaica Taverna


Valahogy megváltozott az életünk,
nem odabent lakunk már a városban,
hanem a tenger felé vezető úton.
Estéinket a hold
vándorlása tölti ki,
szárnycsapkodás a dombokon
vizesárok felé baktató lovak.
Ha végül rászánod magad, hogy kövess,
társamul itt tartod az éjszakát
és beköszönt az ősz,
megnyikordul a retesz a sötétben.
Megtanulsz majd imádkozni
erővel, reménytelenül
s e különös érzés
összefonódik majd a természet szigorával.
Ne hozz magaddal sok ruhát, könyvet,
azok itt másképpen számítanak,
a vízhatlan cipőről ne feledkezz el,
mert a ház mögött sártenger van,
sok itt az eső telente.
Most befejezem, vigyázz magadra,
szeretlek nagyon, hiszen tudod.
Rád gondolok az ablak előtt azon a pamlagon,
gondolj az időre, a testre, ahogy öregszik.
Mindez a képzelet dolga,
nincs egyebünk, csak az erős, tiszta örökkévalóság,
mely nem fáraszt, néha azért mégis fáj az ember szeme.
Most becsukom az ablakot,
föltámadt a szél megint.

(Pávai Patak Márta fordítása)

Jan Staszków

Ez a föld


Ennek a földnek a közepéből
a hangod
melegíti
a talpam
Madárcsapatok
húzzák össze ebben a melegben
a szárnyukat
A mélyben rejlik minden
ami volt régen
és vissza már nem tér
Ezért
nem akarok
elutazni
sehova
Oda sem
ami itt van
ahol a távol
oly rövid
és máshová sem

(Dabi István fordítása)

Voltaire

Rögtönzés


Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
bár lelke van, az ember léte aljas;
kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
az emberélet enélkül siralmas.

Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
kiművelt, nem önhitt fők társasága,
amelyben otthonos számos gyönyör,
mely nélkül végtelen a napok hosszusága.

Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
kit az ember megkérdez, kire hallgat,
ki csillapítja lelkünk viharát,
élét vevén a kéjnek és a bajnak.

Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
hol, fesztelen, az ember csemegél,
jó borokat és szellemes igéket,
és mégse részeg, hogyha végetér.

És vallani kell, éjjel, ráborulva,
a drága tárgynak, kit szívünk imád,
és ha felébredtél, folytatni újra
s álmodban is gondolni rá tovább.

Barátaim, elismerhetitek,
s én már tudom, hogy élhető az élet!...

(Jékely Zoltán fordítása)

2011. július 25., hétfő

John Keats

Szonett a szabadban


Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég,
oly édes annak, hogyha belelát
a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
A szíve boldogabb lehet-e még,
mint ha hullámzó réteket talált
s olvas, gyepágyon nyujtva derekát,
egy szerelemtől epedő regét.
Ha este otthonába tér, a fül
még sejti a madár dalát, a szem
még rejti a kék, tág eget s örül.
S ő búsul, hogy a nap oly sebesen
száll, mint a tiszta űrön át röpül
egy angyal könnye, hullva csöndesen.

(Vas István fordítása)

Victor Hugo

Olyan a szerelem


Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Guillaume Apollinaire

A búcsúzás


Sírásuk szállt csak vészesebben
S az arcuk volt megtört fehér

Mint tisztaszirmu hó ha lebben
Vagy két kezed A sok levél
Csókomra hullt a rőt ligetben

(Radnóti Miklós fordítása)


2011. július 24., vasárnap

Pablo Neruda

Méztől ittas fehér méh


Méztől ittas fehér méh, lelkemben egyre zümmögsz,
s lassú füstkarikákban kanyarogva keringsz fenn.

Reményvesztett szerelmes vagyok, visszhangtalan szó,
vagyok hajdani gazdag, kinek semmije nincsen.

Végső kötél, szorongó vágy végső reccsenése,
a végső rózsaszál vagy földem sivár ugarján.

Ó, hallgatag lány!

Hunyd be sötét szemed most, hol az éj szárnya verdes.
Vetkőzz le, szűzi szobrát testednek kitakarván.

Koromsötét szemedben az éj próbálja szárnyát.
Két karod friss virágszál, s az öled rózsahalvány.

Fehérlő kebleid mint hófehér csigaházak.
Homály lepkéje szunnyad hasadnak gyenge halmán.

Ó, hallgatag lány!

A tenger szele kóbor sirályokra vadászik.
Esik... Ahol te nem vagy, magányosság szakad rám.

Víz járja be mezítláb az eső-mosta utcát.
Beteg módjára sóhajt a lomb a fiatal fán.

Újra élsz az időben, karcsú és szótlan vagy.
Úgy zümmögsz, mint fehér méh, lelkemben néhanapján.

Ó, hallgatag lány!

(Kálnoky László fordítása)

Cruz e Souza

Lelkek börtöne


Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.

Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.

Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,

Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.

(Rónai Pál fordítása)

Giovanni Pascoli


A múlt


Viszontlátom a helyet, hol zokogtam:
és megmosolygom most, hogy ott zokogtam.
Viszontlátom, hol egykor mosolyogtam,
s megkönnyezem most, hogy ott mosolyogtam!

(Berczeli A. Károly fordítása)

2011. július 23., szombat

Rabindranath Tagore

Ne menj el


Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

(Áprily Lajos fordítása)


Alekszandr Puskin

Az élet szekerén


Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.

Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szivünk csakúgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
„Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!”

Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtőt, omladékot:
„Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!”

Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni. . .
De a kocsis csak hajt tovább.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Jan Staszków

(Az éj sötétjét...)


Az éj sötétjét
cseréld ki
a felfelé
hozzád vezető
lépteimre
Állíts keresztet
de ne Krisztusét
az ösvényünkre
szemben velünk
Tegyél rá
nap égette fűszálakat
amikor nem fújnak a szelek
ez lesz
a mi
végtelen
egymás-felé
futásunk jele
És ha reszkető
húrra lelsz
megtalálod
ebben az egy
pillanatban
az egész életet
az elejét és a végét egyaránt

(Dabi István fordítása)

2011. július 22., péntek

Macuo Basó

Kívánság


Egy harmatcseppel
a világ minden porát
lemosni egyszer!

(Képes Géza fordítása)

Gerd Kuzebaj

Jégvirágok


Minden éjszaka az ablakomon
Csipkefehér jégvirágok nyílnak:
Sudár fák, mintha álom volna,
Nem olvadnak el, virágba borulnak.
Ott a sarokban egy csillagvirág
Jeges fejét meghajtva mosolyog,
Távolabb buja tavirózsák ringnak
A víztükrön, mely szőttesként ragyog.
Fölötte: széttárva szárnyát, mely mint a hó,
Lebeg mozdulatlan, dermedt sirály -
Lent, a messzeségben karcsú pálma szunnyad
S fenyő - megbűvölte őket a Fagykirály.
Reggelenként, ha felkelek vacogva,
Soká nézek, soká kivirult ablakomra -
De felkel a nap is, már a párkányra hágott,
Átsüt az üvegen - szétolvasztja az álmot!
S akkor naphosszat haragszom a napra.

(Képes Géza fordítása)

2011. július 21., csütörtök

Eino Leino

Úgy lépsz, mintha virágokon járnál...


Úgy lépsz, mintha virágokon járnál,
úgy lengsz, mintha dalok szárnyán szállnál.
Nem is merlek nézni, csak titokban,
lelkem tőled mégis lángra lobban.

Míg szívemben virágzik az élet,
míg ajkamon zeng, szárnyal az ének:
szüntelenül virágokon járhatsz,
szüntelenül dalok szárnyán szállhatsz.

(Képes Géza fordítása)

Viktor Szosznora

Kristálya vágynak és reménynek


Kristálya vágynak és reménynek,
száz hófúvás, száz holdgaras!
Maradjak, menjek, sose kértek,
én hajszoltam magányomat.

Állok mélység felett. Az égen
két griff száll. Kékség tengere.
Ó, hullámok, csipkés enyészet! -
nincs rátok szó és nincs zene.

Kristálya kínnak, feledésnek,
kongó, komor harang-imák!
Hol hold derengi e vidéket,
hol nap forralja, mint a vágy.

Itt állok. S nem lépek a mélybe.
De serlegem Rád emelem.
Iszom bronzát a bornak, és e
bronz fénye boldog énekem.

Dalolok. S nem a keserűség
kottázhatatlan énekét.
Túlérett felhő hozza hűsét,
frissítő záport küld az ég.

Itt állok. Poklaim ledőltek,
nem vesznek rajtam már erőt.
Kristálya légnek és időnek,
ó, vágy- és létezés-erőd!

(Baka István fordítása)

Hermann Hesse

A magány


Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.
Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.

Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.
Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.

S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.
És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!

(Juhász Gyula fordítása)


2011. július 20., szerda

Jules Supervielle

Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem


Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.

Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.

(Képes Géza fordítása)

Percy Bysshe Shelley

A lepke vágya


A szót, mit a sárba rántanak,
Nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mely kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.
Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget –
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.

(Képes Géza fordítása)

Alekszandr Blok

Ragyoghat hold


Ragyoghat hold- az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre-
lelkemből esők idejét
nem űzi ki tavasz szerelme.
Lelkembe néz az éjszaka,
és gyáván visszanéz a lélek,
beteg és nincs válaszszava,
emészti édestitkú méreg.
Hideg s homályos hajnalon
az emberárba beleveszve
viszem, de nincsen oltalom,
hiába az a szent, nagyeszme:
ragyoghat hold- az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre,
lelkemből esők idejét
nem űzi ki a tavasz szerelme.

(Veress Miklós fordítotása)

2011. július 17., vasárnap

Gabriela Mistral

Én nem vagyok egyedül


Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!

(Jánosházy György fordítása)

William Carlos Williams


Vers


A rózsa kifakul
és megújul újra
magvaiból, természete szerint
de hol

ha nem a versben
őrzi meg
örök
pompáját

(Török Attila fordítása)

 

Szergej Jeszenyin

A tavon


A tavon az alkonyi bíbor szőve már.
A fenyvesben fajd zokog. Zengve sírdogál.

Faodúba bújt bele, zokog a rigó.
Csak magam nem sírok. A lelkem ragyogó.

Érzem, jössz ma este kanyargós utakon
friss kévékre ülni a szomszéd asztagon.

Csókollak a mámorig, elhervasztalak.
Boldogot nem bántanak a pletykaszavak.

Cirógatlak, mígnem a fátylad leszeded,
s viszlek a bokorba, míg virrad, részeget.

Csak zengjen a fajd dala, zokogjon nagyon!
Boldog bánat is van a bíbor hajnalon.

(Jánosy István fordítása)

 

2011. július 16., szombat

Cruz e Souza

Lelkek börtöne


Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.

Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.

Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,

Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.

(Rónai Pál fordítása)

Jahla Kemál Bejátli

Találkozás


Bámultam az útra, szememet tágra kinyitva.
Kérdeztem a széltől, ki is Ő és mi a titka.
Párducszeme volt, zöldszinü volt, vad tüze tiszta.
Lelkem lobogását rabul ejté e varázslat.
"Mondd hát, az öröklét lakomáján veled ittam,
bíborszinü rózsák levelével borítottan,
s egy vágy remegése a szívünkben szakadatlan?"
Nézett, mint egy álom közepéből, s belesápadt.

(Vas István fordítása)

Jacques Charpentreau

Hogy mindenről tudj beszélni


Sok szó van, hogy mindenről tudj beszélni:
A nap, a fény, a szél, az éj, az ég,
A zaj, a mosoly, az eső, a jég, -
Játszani, menni, enni, inni, élni.

Sok szó van, amit folyton mond az ember:
A víz, a tej, a hó, narancs, kenyér,
Szomjúság, éhség, száj, szem, szív, tenyér,
Öröm, játék , szeretet, este, tenger.

Sok szó van, amit meg is kell tanulni,
Hogy olvasni, írni, számolni tudj.
S megértsd, hogy mit csinálj: sétálj, aludj,
Egyél, igyál, labdázz, vagy elmenj úszni.

Sok szó van, min tűnődhetsz nemegyszer:
Nárcisz, szarkaláb, szerecsendió, -
S lassan megtudod, mi mire való:
Gyöngyház, delfin, palánk, rakéta, vegyszer.

Sok-sok olyan szó van, mely zengve táncol:
Egyik szólít, a másik ráfelel: -
Távoli csillagokat hoz közel:
Ezek a legszebb szavak a világon.

A versekben lévő szavak varázsa,
Zenéje az, mi szívet simogat:
Elűzi minden gyötrő kínodat -
A vers az élet egyik nagy csodája.

(Végh György fordítása)

2011. július 15., péntek

Wojciech Ceynowa

Az élet


A gondolataidban
panasz és szenvedés
megvalósulatlan álmok
szó szót követ
kérdések válasz nélkül
örömre és feledésre
körülnézel
egy pillanatra leülsz -
sóhajtásnyi idő.

(Dabi István fordítása)


 

Eduard Mörike


Isten veled

"Isten veled" - nem tudod,
mily fájdalom van e szóban;
míg mondod, arcod nyugodt,
s szíved sem ver tőle jobban.
Isten veled - ezt a szót
ó, ezerszer emlegettem,
s nem csituló kín sajog
tőle most is a szívemben.

(Hárs Ernő fordítása)

 

Iveta Mileva

Idő


A gondok
szökőkútjai
vésnek az arcunkra
jeleket.
A könnycseppek
gyorsan fonják
sóból a hálót
a szemünk köré.
A fájdalmak
hitünkből készítettek
fésűt -
a hajunk
hol ritkul, hol őszül,
hol lustán szétterül.
Az ujjain is
megpuhulnak
és egy nap
véletlennek fog tűnni,
hogy a testünkben
még mindig
élünk...

(Dabi István fordítása)

2011. július 14., csütörtök

Nina Cassian

Tigris, te


Nem kell szédítően nagyot ugranod.
elég, ha rám nézel a sárga szemeddel.
Bárhová megyek, bármit is teszek,
sárga szemed már-már dermedten csüng rajtam,
poharakból szürcsölöm, gyümölcsökben
harapok rá, könyvem borítóján látom,
a holdon, a bal combomon,
szombat éjjeli álmomban, és így tovább.
Annyi kénsárga szem, fel kell tennem
a napszemüvegem, fejemre húznom
a tenger fekete plédjét -
de te ne moccanj. Csupán annyit tégy:
nézz rám a sárga szemeddel.

(Fordította: Zsille Gábor)

Inráhim Nádzsi

A költemény


Lant a költemény, amelyen
népek történelme zendül,
s melynek húrjain a vágyak
zsonganak a szerelemről;
síp, mely annyi kínt fakaszt, és
oly vigasztalón ölel meg,
dal, amelyben egy teremtő
lét csodái énekelnek -
s költők sóhajtása, kik már
ismerik a kínt, szerelmet.

(Molnár Imre fordítása)

2011. július 13., szerda

Algimantas Baltakis

(Amim volt...)


Amim volt,
mindent szétosztottam.

Megmaradt
a fáradtság és a bánat.

No meg
az emlékek.

Ez az egész kincsem.
Kedvesem!
Ne kérd,
Hogy osztozzam veled bánatomban.
Osztozzunk inkább
az emlékeken!...

(Dabi István fordítása)

Marina Cvetajeva

Egy az útunk


Fegyenc vagyok.Te jössz utánam,
fegyveres őr.A sorsod egy velem.
Egy az útunk a pusztaságban,
a puszta semmibe.

Tudod:már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!

(Rab Zsuzsa forditása)

Ion Codrescu

Haiku

Mire megcsodálnám,
a pipacs szirmait már
elfújja a szél.

(Terebess Gábor fordítása)

2011. július 12., kedd

Wislawa Szymborska

Feljegyzés


Az élet: az egyedüli megoldás
a lombba boruláshoz,
a homok leheletének felszippantásához,
a magasba röppenéshez;

hogy kutya is legyen,
s hogy simogassuk a finom meleg bundáját;

hogy megkülönböztessük a fájdalmat
mindattól, mi nem belőle ered;

hogy belehelyezkedjünk a történésekbe,
elvegyüljünk a látvány forgatagában,
kiválasszuk a lehető legkisebb tévedést.

Vissza nem térő lehetőség,
hogy egy pillanatra felidézzük,
miről is szólt a beszélgetés
ki-kihunyó lámpafénynél;

hogy egyszer, legalább egyszer
megérintsünk egy követ,
bőrig ázzunk a ki-tudja-hányadik esőn;

elveszejtsünk egy kulcsot a fűben,
és szikraként lövelljük tekintetünk a szélben;

és mindvégig semmit se tudjunk
valami roppant lényegesről.

(Csordás Gábor fordítása)

Ivan Metodiev

Amire emlékszem, mind
belefér egy könnycseppbe.

(Szondi György (fordítása)



Djura Jaksic

Hangtalan éjben


Hangtalan éjben, fák sürüjében,
csillag hunyorog a magas égen,
dobban a szívem, zajdul a vérem -
ó, csak lassan a fák sürüjében!

Közeli csermely messze iramlik,
virág a virág szívére hajlik,
tűz-szerelem vár fekete éjben -
ó, csak lassan a fák sürüjében!

Lángban a lelkem, le kell itt rogynom,
naptámadatra fogyton elfogynom,
mint forró napok hónak, enyésznem -
ó, lassan, lassan fák sürüjében!

(Lator László fordítása)

2011. július 11., hétfő

Alfred de Musset

Szomorúság


Se kedvem, se célom, se vágyam,
se jóbarátom, se erőm,
és az se, hogy büszkélkedőn
a rendelésem nagynak lássam.

Azt hittem, hogy hű szeretőm
az igazság lesz, rátaláltam,
s már fordítottam is a hátam,
ahogy átölelt pihegőn.

És mégis ő az örökélet,
s kik nélküle a földön éltek,
süketek voltak és vakok.

Isten szól, kell felelni, rögtön.
Egy kincsem maradt még e földön,
hogy néha sírnom adatott.

(Illyés Gyula fordítása)

Jacques Prévert

Idő


az életem nincs mögöttem
sem előttem
sem jelenben
csakis bennem

(Göbölyös N.László fordítása)


Jens Fink-Jensen

Simogatom a szelet

Simogatom a szelet
Mert az a legközelebbi
Amin eljuthatok az arcodhoz

(Dabi István fordítása)

2011. július 10., vasárnap

Ekaterina Joszifova

haiku

Beszélgetünk
Félszavak folyója
Csörgedez közöttünk

(Szondi György fordítása)

Anatol E.Bakonsky

A szél


Nézem a szelet, s nem látom,
hosszan nézem, s nem látom,
csak azt látom, mint hajlonganak az ágak,
s mint futnak a fű közt a levelek.

Nézem az időt, s nem látom,
hosszasan nézem, s nem látom-
Csak azt látom, mint nőnek a gyermekek,
s mint őszülnek, görnyednek meg az emberek.


(Kányádi Sándor fordítása)

Jacques Prévert

Kik egymást szeretik


szeretik egymást s ölelik
az éj kapuiban
s a járókelők ujjal mutatnak rájuk
de kik szeretnek
senkinek sem léteznek
csak árnyékuk az
mely az éjben remeg
s kihív haragost megvetôt irigyet
kik szeretnek
senkinek nem léteznek
egyébként is messzebb vannak az éjnél
feljebb a napfénynél
elsô szerelmük vakító egénél

(Göbölyös N.László fordítása)

2011. július 9., szombat

Yves Gerbal

haiku

A szél
Fehérebbre mossa
A köveket

(Terebess Gábor fordítása)

Paul Ernst


haiku

egy tündérrózsa
felmerül a mélyből
hogy vizet fodrozzon

(Terebess Gábor fordítása)

Frederico García Lorca

Találkozás


Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

(Illyés Gyula fordítása)

2011. július 8., péntek

Iliasz Taszopulosz

Élmény


A nappal fénye nem látszik mindenünnen.
Fölötte hold-fantom köröz. Mintha mozdulatlan,
pőre lény,
aki magába gyűjt minden erőt.
Behálózza a világot,
s mindenkit
álomba szenderít.

(Szabó Antigóné fordítása)