Néha sebes szárnyára kap
Néha sebes szárnyára kap,
s egy erdőbe röpít az álom,
hol harsány kacaj nem fakad,
s hol kis lakodat megtalálom.
Hol illatozva, a szerény
virágok nyílnak tölgyek árnyán,
- a háznak rozzant lépcsején
mint egykor, most is várva-vársz rám.
Nedvesség, hűvös tisztaság..
Pirulsz. Kezed rálel kezemre,
s hangunk az álmos hársfaág
lombján hal el, izzón s remegve.
(Lothár László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése