Émile Verhaeren

   A házban, hol szivünk

   
     A házban, hol szivünk szerelme lángra lobbant,
     s hol kedves bútorok töltik meg a szobát,
     ketten lakunk mi most, s az ablakokon át
     rózsák néznek be ránk a nyári hónapokban.
   
     S vannak napok, olyan vigasszal édesek,
     s oly csenddel ittas és gyönyörű nyári órák,
     hogy megállítom ott, a tölgyfa-ingaórán,
     a gyors időt, amíg aranykorongja leng.
   
     S akkor a perc, a nap s az éj miénk titokban,
     s a boldogság, ha jő suhanva s meglegyint,
     szivedet hallja csak, s a szívemet, amint
     ütésük hirtelen egy csókban összedobban.

     (Szegzárdy-Csengery József fordítása)

Arthur Rimbaud

Élmény

Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon.
szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben, .
megérzem, álmodón, harmatját lábamon,
s hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen.

Semmit sem gondolok s a számon némaság,
De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan,
s a természeten át megyek tovább, tovább,
cigánymód - s boldogan, akár egy nő nyomában.


(Rónay György fordítása)

Szergej Jeeszenyin

       Bokraink közt


Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.


(Rab Zsuzsa fordítása)

Afanaszij Afanaszjevics Fet

Ha...

Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.

Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.

Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.

(Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása)

Bair Dugarov

A nyírfa levelei


A nyírfa levelei
a szerelemről dalolnak.
A szikla a kitartásra
emlékeztet engem.

A fehér virág -
az érzések törékenységére.
A hegyi tó -
a szerelem tisztaságára.


(Dabi István fordítása)

Thomas Hardy

A férfi temetésén


Viszik nyugodni - csöndesen
vonúl a gyászmenet vele;
én hátúl megyek, idegen;
ők, család, s én, a kedvese.

Az én ruhám élénk maradt,
övékén éjsötét a szín;
de szemük könnyet nem mutat,
s engem tűzként emészt a kín!


(Szabó Lőrinc fordítása)

William Shakespeare

Hamlet, dán királyfi

    / Első felvonás III. szín /

    POLONIUS:


    S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
    A gondolatnak nyelve sose keljen
    Nálad, se tettre ferde gondolat.
    Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
    Kémlelve rostáld meg barátidat,
    Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
    De minden első jöttment cimbora
    Üdvözletén ne koptasd tenyered.
    Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
    Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
    Füled mindenki bírja, szód kevés;
    Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
    Öltözz, miképp erszényedtől telik,
    Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
    Mert a ruha jellemzi emberét,
    S a franciák közt a jobb rangbeli
    Legválasztékosabb főmester ebben.
    Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
    Elveszti önmagát, el a barátot;
    Viszont, adósság a gazdálkodás
    Hegyét tompítja. Mindenek fölött
    Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
    Következik, hogy ál máshoz se léssz.
    Isten veled: áldásom benned ezt
    Érlelje meg majd.

    (Arany János fordítása)