2011. július 13., szerda

Marina Cvetajeva

Egy az útunk


Fegyenc vagyok.Te jössz utánam,
fegyveres őr.A sorsod egy velem.
Egy az útunk a pusztaságban,
a puszta semmibe.

Tudod:már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!

(Rab Zsuzsa forditása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése