Midőn mint szárnyveréstől
Midőn mint szárnyveréstől reszket,
remeg a langyos alkonyat,
szeretnék menni egyre messzebb,
egész a völgyig, mely alatt
a magány bíborába rejtett
vágy táruló kertként fogad.
Talán ott megtalállak téged.
S e vágyakkal gyötrő sebet
beköti félénk igyekvésed.
Zöld mélységekbe húz kezed,
míg vándorbotomon fehéret
nyitnak a lobbanó szelek.
(Fodor András fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése