Serigo Marengo

Fájdalomfantázia

Egy friss vizű folyóra gondolni,

ami a sivatagban folyik,

a csodára, ahogyan

a homokbuckák lábaival játszik

a víz, örvénylik és permetet hint.

Az ezernyi nyomra gondolni,

amiket az ember a homokban hagyott

s a tenger rögtön elmosott.

Oly szép dolog ilyesmire gondolni,

mert eltűnik a fájdalom,

ami tüzes kőként sütöget.

(Dabi István fordítása)

Percy Bysshe Shelley

Indián szerenád

Első álmom rólad volt,

első álmom elröpült.

Még az esti szél nyögött,

még az égen csillag ült.

Lábaimban lakik egy

szellem: az rejtélyesen

húzott, hozott, vezetett

ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón

illet és szél úgy alél,

mintha mákos álmokat

tépegetne ott az éj.

Apadoz a zokogás

a csalogány csöpp szivén,

mint ahogy a tieden

kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl a füből!

Halk! Hullok! Ájulok!

Szórja csókkal szám-szemem

szerelmed, mint záporok!

Arcom fagyos és fehér,

szívem dobzörgése vad:

szorítsad szíved fölé,

talán ott majd megszakad...

(Babits Mihály fordítása)

Fernando Pessosa

Egy pillanat volt tán

Egy pillanat volt tán,

Mikor rátetted

A karomra,

Egyet mozdulván

Fáradt módra,

Mintsem tétován

A kezedet,

És visszahúztad.

Vajh, éreztelek?

Bár emlékszem rá

Él derengve még

bennem az emlék,

Testem őrzi rég

Azt, hová kezed

Ért, a helyet.

Célja kell legyen

Mégis rejtelem,

Mert csak rebbenet!...

Semmi ez, tudom,

Oly országúton,

Mint az élet,

Számos dolog van,

Mit ész se mérhet...

És tudom-e én,

Mikor kezedet

Megérezvén,

Meg hozzám térve

Egy ici-picit

Szívem is érte

Nem volt-é ez új

Ritmus a térben?

Mintha csak úgy

Önfeledten

Fogtál volna meg,

Hogy megvalld nekem,

Mi titkot jelent,

Könnyűt s hirtelent,

Miről nem sejted,

létezik vagy sem.

Így mond a szellő,

Hogy lombot rázogat,

Valami nem

Kifejezhető

Boldogságosat.

(Döbrentei Kornél fordítása)

 

Robert Burns

A kék szemű lány

Tegnapi utam meggyötört

s gyötör még eleget csúnyán:

két édes, drága szem megölt,

megölt egy kék szemű leány.

Nem lánggyűrűs aranyhaja,

harmatos rózsaajka se,

nem is hókeble az oka -

hanem gyönyörű, kék szeme!

Szó, hang, mosoly: édes pokol;

elbűvölt, nem tudom, mivel;

gyilkos-örök sebet ütött

belém, szép kék szemeivel.

De, szó, megállj, várj még, halál,

tán hozzám hajlik a kegye;

ha nem, tudom, hogy gyilkosom

lesz az az édes kék szeme!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Erwin Kruk

A remény

A felmérhetetlen szenvedés

Megengedi, hogy éljünk.

Kíváncsiság rejlik benne,

Hogy milyen kudarcokra

Képes az ember.

Hogy milyen győzelmekre

Vezeti a hit-próba,

Amikor a homályba vonul,

És milyen világok felé

Viszik őt a nyomorúságos napok

És milyen fényben mossa le magát

És veszi észre

A dolgok átlátszóságát,

Ami magába foglalja őt is.

A szenvedés - valószerűtlen dolgokba

Vetett remény.

(Dabi István fordítása)

 

Gerard de Nerval

Sem nappal, sem éjjel

Elmúlt már a reggel! Az est még messze:

szemünkben halvánnyá szelídült a tűz.

De az alkony a hajnalpírral üzente,

majd az éj minden bajt felold és elűz.

(Kovács Anikó fordítása)

 

Anna Ahmatova

Mint fehér kő dereng

Mint fehér kő dereng a kútfenéken,

mélyembe zárva bennem él egy emlék.

Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.

Ellene mit tegyek - hiába tennék!

Tudom, meglátja, aki rám hajolva

nagyon-nagyon közelről néz szemembe.

Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,

mintha fájdalmas mesére figyelne.

Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,

eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?

Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek

te változzál át emlékezetemmé.

(Rab Zsuzsa fordítása)