2012. augusztus 16., csütörtök

Afanaszij A. Fet

Neked én semmit sem mondhatok.

Neked én semmit sem mondhatok,
nem is zaklatlak egyáltalán,
s miben hallgatva biztos vagyok,
arra semmiért nem célzok ám.

Nappal alszik az éji virág,
de ha fák mögé leszáll a nap,
csendben nyílik a leveles ág,
s hallom, hogy bont a szív szirmokat.

Reszketek... Nyirkos az éjszakám,
lelkem beteg, fáradt és nyomott,
nem is zaklatlak egyáltalán,
neked én semmit sem mondhatok.


(Szöllősi Dávid fordítása)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése