William Henry Davies

Ráérés


Mit ér annak az élete,
aki nem bámészkodik sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,
hosszan, mint juh vagy tehén.

Nem nézi a fák mókusait,
hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak
tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni,ha villan a Szép,
s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni boldog ajkaira
hogy gyúl át szeme mosolya

Koldus annak az élete,
aki nem bámészkodhat sose.

(Szabó Lőrinc fordítása)