Conrad F. Meyer

Alkonypír az erdőn

Az erdőbe menekültem,

agyonűzött, árva vad,

a sok sima törzsre végső

pírját öntötte a nap.

Alig pihegek. Köröttem

moha vérzik, kő s patak.

Sebeimből szakad a vér?

Vagy ez csak szín, alkonyat?

(Szabó Lőrinc fordítása)

Giovanni Pascoli

A múlt

A helyeket, hol sírtam, újra látom:

mosolynak tetszik mindenik sírásom.

S látom a helyeket, hol mosolyogtam:

ó, mennyi könny van minden mosolyomban!

(Baranyi Ferenc fordítása)

Emily Dickinson

Mint bánat, észrevétlenül...

Mint bánat, észrevétlenül

Elmúlt a nyár megint.

Oly érzékelhetetlenül,

Hűtlenségnek se tűnt.

Nyugalom áradt szét,

Mint rég jött alkonyon,

Vagy mint ha délután a táj

Magányosan borong.

Korai est köszönt be,

Idegen virradat,

Mint menni vágyó vendég,

Kit bánt, ha nem marad.

S így, bár hajó se vitte,

Nem röpítette szárny,

Nyarunk a szépség bűvkörébe

Átsiklott könnyedén.

(Tábor Eszter fordítása)

Juan Ramón Jiménez

Őszi dallam

Tiszta kéküveg folyóvíz,

álom-bűvöletbe zárva,

édes lankák, szelíd partok,

zöld rekettyés, ezüstnyárfa.

Lelke van az alvó völgynek,

s álombéli sóhajára

dal zendül fel, és a rétek

andalító fuvolája.

Folyó tükrén bűvös álom,

parti fűzek lankadt ága

könnyü csókot hint a vízre,

a víz: kristályüveg tábla.

Alacsony az égbolt, nyájas,

oly közel van könnyü fátyla,

ezüstös párát terítget

víztükörre, parti fákra.

Szívem álmodott e tájról,

ama völgybe vitte álma,

már elért a kedves partig,

de az ösvényen megállva

sírt - egy régi dal csendült fel,

s szerelmében sírt az árva,

sírt, egy másik völgyben zengő

szomorú szív dallamára.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Jerzy Hordynski

Addios

Még itt vagy, de indulásra készen,

a tárgyak körvonalai halványulnak, nincs már szükség rájuk,

nevetséges, mily fontosak voltak

még az imént.

Mi mennyországunk volt, az ágy is

alig látható négyszög.

Elsőnek a tárgyak tűnnek el,

könnyen vagyunk közömbösek irántuk.

Még jelenléted jelzi a hangod,

bár idegenül cseng már, vágyam száll feléd

az utolsó főhajtásig, ami azt jelenti, tőlem elmész

ö r ö k r e.

(Dabi István fordítása)

Paul Éluard

Mi ketten

Mi ketten kéz a kézbe mi

Mi mindenütt otthon vagyunk

Szelíd árny és vak ég alatt

Bármily fedél alatt ha tűz ég

A napsütött utcák során

A tömeg homályos szemében

Bolondok és bölcsek között

Gyermekek s felnőttek körében

A szerelemben nincs titok

Mi a bizonyosság vagyunk

Köztünk otthont lel ki szeret

(Somlyó György fordítása)

Waclaw Oszajca

Vágy

egyszerre szeretnék birtokolni mindent

decemberi havat

a virágzó hársfa ágán

ugyanazon réten egy időben

zöld füvet és szénát

szeretném egymás mellett látni

az almafa virágát s gyümölcsét

az elröppent éveket

szívélyes összhangban

a jelen napokkal

kis faházunkat

egy városi épülettel

és még

szeretném ha egyszerre lenne

sírom és bölcsőm

(Fordította: Zsille Gábor)