Emil Isac

Dal


Nap, tavasz, virág, betelt dal...
Egyik jön s a másik elhal.

Ez zokog, s az dalra zendül,
szent tavasz, mely most kicsendül.

Van, kit ínség, kór emészt el,
más betelhet tiszta mézzel.

Egyik öntelten rivallgat,
másik szenved bár, de hallgat.

(Franyó Zoltán fordítása)

Oszip Mandelstam

A mély, roppant gödör

A mély, roppant gödör kristályos és sötét,
ablak sóvárog fenn derengve;
a szív, a szív miért lassúdik és miért
nehezül el makacsul egyre?

Hol lágy iszap után vágyódva elmerül,
súlyosan hull a vízi mélybe,
hol mint a szalmaszál, felszáll erőtlenül
és fellebeg a víz szinére.

Gyöngédséget tettess az ágy mellett, magad
Dajkáld magad, míg élsz, a nyegle
unalmat elfogadd, szomorúságodat
úgy éld meg, mintha mese lenne.

(Pór Judit fordítása)

Anna Ahmatova

Szőllőfürtök édes illatában...

Szőllőfürtök édes illatában
leng a részegítő messzeség,
tompa hangod örömtelen-fáradt,
senkit, senkit nem sajnálok én.

Pókháló rezg szőllő gerezdjén át,
karó mellett karcsú venyigék,
s ablakok úsznak, mint kicsi táblák,
tiszta patak hűs vizén a jég.

Nap ragyog fönn. Messze-messze fénylik,
menj a habhoz, súgd meg bánatod,
s meglátod majd, válasza sem késik,
s meg is csókol, bizton várhatod.

(Konczek József fordítása)

Karl von Möller

A szivárvány


 Ha a felhők elvonultak
 S csendesült a bősz elem,
 Szép szivárvány fényes útnak
 A magasban megjelen.

 Mekkora híd! Mennyi pompa!
 Nézd csak: vörös, sárga zöld!
 Itt megyünk az égi honba,
 Mikor a vég beköszönt.

Anna Ahmatova

Arcomról a mosoly


Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam a téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon.
Nem bánom, mi sír énekemben,
nevessék, szidják – arra szántam.
Megfulladnék a tűrhetetlen,
szerelmes, fojtó hallgatásban!

(Rab Zsuzsa fordítása)

Quatrán

Ezernyi a domb...

Ezernyi a domb, völgy a föld felszinén.
Ne vágtass, a gyeplőt lazára ne hagyd.
Szivedből beszéljél, a szót mérlegeld,
Ne tépődj a gondon és tudd jól utad....

(Demény Ottó fordítása)

Wislawa Szymborska

Egykor...


Egykor ismertük a világot innen-onnan:
- oly apró volt, hogy a két tenyerünkben elfért,
oly egyszerű, hogy egy mosollyal leírhattuk,
oly otthonos, mint az imában visszhangzó ősi igazság.

A történelem nem fogadta győzelmi harsonákkal:
- szennyes homokot hintett a szemébe.
előttünk hosszú tévutak álltak,
elmérgezett kutak, keserű kenyér.

Hadizsákmányunk a világról szerzett tudás:
- oly nagy, hogy a két tenyerünkben elfér,
oly bonyolult, hogy egy mosollyal leírhatjuk,
oly különös, mint az imában visszhangzó ősi igazság.

(Zsille Gábor fordítása)