Emil Isac

Dal


Nap, tavasz, virág, betelt dal...
Egyik jön s a másik elhal.

Ez zokog, s az dalra zendül,
szent tavasz, mely most kicsendül.

Van, kit ínség, kór emészt el,
más betelhet tiszta mézzel.

Egyik öntelten rivallgat,
másik szenved bár, de hallgat.

(Franyó Zoltán fordítása)