William Henry Davies

Ráérés


Mit ér annak az élete,
aki nem bámészkodik sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,
hosszan, mint juh vagy tehén.

Nem nézi a fák mókusait,
hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak
tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni,ha villan a Szép,
s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni boldog ajkaira
hogy gyúl át szeme mosolya

Koldus annak az élete,
aki nem bámészkodhat sose.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Ivan Bunyin

Fölszáll a hold

Titkos zizegés az erdő,
csupa langyos lehelet.
Ház előtt fényben derengő
csúcsával a nyárfa megnő,
ég, mint folyékony üveg.

A sötét sűrűben állva
tükrös aranya vakít.
Esőzve reszket a nyárfa,
önti, csillámolva hányja
üveges-gyögy habjait.

(Fodor András fordítása)

Maurice Maeterlinck

Ha visszajön


És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
- Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődnék, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
- Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
- Mutasd a húnyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
- Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.

(Áprily Lajos fordítása)

Rainer Maria Rilke

Midőn mint szárnyveréstől

    
      Midőn mint szárnyveréstől reszket,
      remeg a langyos alkonyat,
      szeretnék menni egyre messzebb,
      egész a völgyig, mely alatt
      a magány bíborába rejtett
      vágy táruló kertként fogad.

      Talán ott megtalállak téged.
      S e vágyakkal gyötrő sebet
      beköti félénk igyekvésed.
      Zöld mélységekbe húz kezed,
      míg vándorbotomon fehéret
      nyitnak a lobbanó szelek.
 
      (Fodor András fordítása)

Victor Hugo

Olyan a szerelem...

Olyan a szerelem,
mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Martin Reiner

Elbocsátó


(Brünnben, Nezval után)

Istenhozzád, és ha többé se találkoznánk,
nem volt rossz, ám elég, most más következik.
A villamossín nem vezet már hozzánk,
és hozzátok csak ott-nem-létem érkezik.

Gyönyörű volt, sajnos veszendő és mulandó,
zúgok, mint az erdő, de szavam egy se jön.
A nevetésed, ha papír, tűzbe dobandó.
Találkozunk? Nem hiszem. Nincs ebben öröm.

Ha mégis látnánk egymást néha-néha,
mondjuk egy utcán, merre nem jártunk soha,
sírásodnak ez tanulsága és poénja:
nézni nézhetlek, de nem mehetek oda.

Megláttam benned, amit mások nem sejtettek,
hogy versszakok vannak a bőröd alatt is.
Talán a jövő idő veled összefekhet,
tiéd a söprűnyél, enyém a por, partvis.

Cukorból csiszolt kristálykövem, Istenhozzád!
Elküldöm, persze postán, az ítéleted.
Talán kell még 2-300 év is tehozzád,
egy kávéscsészébe a sors kiméretett.

(Vörös István fordítása)

Frederico García Lorca

Találkozás


 Se neked, se nekem
 egymás felé nem szabad
 lépni sem, nézni sem.
 Tudod, tudod már, miért?
 Oly nagy a szerelem.
 Megy az ösvény, menj tovább!
 Kezemen
 szögek sebe
 élesen
 Nem látod, hogy
 vérzem?
 Ne nézz hátra, lépegess
 csöndesen.
 S imádkozz, akár csak én,
 hogy legyen kegyelem,
 mert se neked, se nekem
 egymás felé nem szabad
 lépni sem, nézni sem.

(Illyés Gyula fordítása)