A szép őszi estékben
A szép őszi estékben valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsány rőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó, borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
Mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
(Szabó Lőrinc fordítása)
A szép őszi estékben valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsány rőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó, borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
Mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése