Szerelmi ének
Mint meghitt forrás,
mormol a vérem,
mindig csak rólad, mindig csak rólam.
A tántorgó hold alatt
táncolnak meztelen, kereső álmaim,
éjben vándorló gyermekek,
komor cserjésen osonnak.
Ó, milyen napos az ajkad...
Ajkad mámoros illata...
S kék ernyővirágúak közül mosolyogsz
ezüstkoszorúsan, te... te...
Mindig ez a kígyózó csobogás
a bőrömön,
vállamon tovasiklón -
Halld csak...
Mint meghitt forrás,
mormol a vérem.
(Rónay György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése