A sziget ura
Halászok mesélik, hogy messze délen
egy olajos, füszeres szigeten,
hol drágakö szikrázik a homokban,
volt egy madár, amely a földön állva
csörével magas törzsek koronáját
szét tudta verni; s ha bíborcsiga-
színü szárnyait nehéz, alacsony
repülésre nyitotta: hát akár
egy sötét felhö, egészen olyan volt.
napközben, mondták, az erdőbe bújt,
esténkint pedig kisétált a partra
s az algaszagú és sós szélben oly
édesen dalolt, hogy a delfinek,
a dal barátai, mind odaúsztak
az aranytollas és szikrás vizekben.
Így élt, ösidök óta, és csak a
hajótöröttek látták, senki más.
Mert amikor az emberek fehér
vitorláit elöször vitte jó szél
a sziget partjaira, birodalmát
még egyszer belátni a dombra hágott,
s azt mondják, széttárta nagy szárnyait
és tompán sírva, jajgatva kimúlt.
(Szabó Lörinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése