2011. június 27., hétfő

Lucien Blaga

Hideg ajkak


Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.

A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.

Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.

Közel vagy. Itt.

Hallom az éjben pillád rebbenéseit.

(Áprily Lajos fordítása)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése